Jeles Napok Erdélyszerte! II.Készülődjünk a nyári napfordulóra!
A Jeles Napok foglalkozássorozatunk második alkalma 2018. június 14-én került megrendezésre.Az első alkalomhoz hasonlóan most is közösen megtanácskoztuk tanító társaimmal a teendőinket, segédanyagokat osztottunk meg egymással, hogy minden tanító tudja tanítványaival megbeszélni a júniusi hónap időjós, jeles napjait. Kérdőíveket osztottunk ki, amelyben rákérdeztünk a nyári időjós napokhoz fűződő hiedelmekre, a Péter és Pál napjához kötődő emlékekre, valamint arra, hogy ismernek-e a nyári napfordulóhoz kapcsolódó szokásokat. Ez alkalommal is egy szép gyűjtésünk lett, mely mindenképpen a falunk szemléletét tükrözi. Gyűjtésünk is ráigazolt arra, hogy a mi vidékünkre nem jellemző a Szent Iván– éji tűzugrás. Ezt igyekeztünk tanulóinkban tudatosítani, miközben a világszemléletüket, általános műveltségüket bővítettük.Ennek az alkalomnak a helyszíne a csutakfalvi Balás Jenő Általános Iskola volt. Reggel 8 órától 9 óráig érkeztek a tanulók szépen, ünneplőbe öltözve. Minden tanuló előbb a saját évfolyamának megfelelő osztályterembe ment be. Az osztálytermek kézműves műhelyeknek voltak berendezve. Az előkészítő osztályban nemezelést lehetett tanulni. Mindkét nemezelési módszerrel lehetett dolgozni, úgy a száraz (tűnemezelés), mint a vizes nemezeléssel. Az első osztályban fonalmunkákkal ismerkedhettek: kártyaszövéssel, kötőszövővel, valamint a kötélveréssel, fonásokkal, bogozásokkal. Itt csapatmunkában osztálykötelek is készültek. A második osztályban a gyapjú feldolgozásának különböző eszközeit ismerhették meg, mint a léhelt, leánykát stb. Ebben az osztályban fonalbabákat készítettek, gyöngyöt fűztek. A harmadik osztályban a verecselést tanulták, ami nem más, mint a négyes fonás. A négyes fonáshoz hasonlóan kell a nyolcas, tizenhatos, harminckettes fonást is végezni. Ez a fonás az alapja az aprószentek és az ostorfonásnak is. Itt még a zsinór készítésének egyik módját is megtanulhatták. A negyedik osztályban varrni tanultak. Minden osztályban a tanítók mellett a falu asszonyai is segítettek. Lelkesen dolgoztak, mindenki valamit meg akart tanulni. Nagyon sok szép munka lett a nap végére, büszkén mutogatták a karkötőket, nyakékeket. Jó volt a hangulat, barátságban beszélgettek, dolgozgattak, s néha –néha dalra is fakadtak. Külön élmény volt a sok szép gyermek látványa. Az iskola udvarán gyerekek, a folyósón gyermekek, de ha benyitottunk az osztálytermekben ott is gyerekeket találtunk. Élet volt mindenhol!10 órától összegyűltünk az iskola udvarán, ahol már égett a tűz. Körbeálltuk a tüzet. A belső körben a III. osztályos tanulók voltak, akik nemrég részesültek az elsőáldozás szentségében. Mindannyiunk örömére Sándor Csaba Lajos volt a ceremóniamester. Ő beszélt a gyerekekhez, és kifejtette, hogy az elsőáldozás révén egy bizonyos érettséget, nagykorúságot elértek, és ezért ők a kiválasztottak, beavatottak, akik a tüzet elsőként átugorhatják. Őket követik a negyedikesek. Azért, hogy kellőképpen rákészüljünk erre a nemes feladatra meg kell tisztulnunk. Ezért megtanultuk a Fehér liliomszál… kezdetű népi gyermekjáték kétféle változatát. Először a fiúk tanulták meg, s utána a lányok a maguk változatát, s végül felváltva eljátszottuk. Ezután kezdetét vette a körtánc, a moldvai. Az élőzenét Molnár Szabolcs prímás szolgáltatta, s őt kísérték a balánbányai zenészlegények. Egy adott ponton Csaba bácsi és Rigmányi Lajos maga mellé szólította az összes fiút, s csak ők táncoltak a tűz körül. A lányok összefogózva körülállták s énekszóval, csujjogtatásokkal kísérték, biztatták őket. Ezt követően Csaba bácsi a fiúkat elvitte, s háromszor átugratta őket az udvar hátsó részében izzó parázson. A lányok járták tovább a táncot. Mikor a fiúk végeztek, a lányok mentek tüzet ugrani, s a fiúk ropták a táncot. Eredeti terveink szerint, csak a nagyok, akik voltak már elsőáldozók, ugorhatták volna át a tüzet, de a kisebbek is annyira akarták, hogy meglopták maguknak ezt az élményt. Az osztálytermek, a ’’kézműves műhelyek’’ sem maradtak üresen, mert voltak gyerekek, akik nem tudták abbahagyni a munkát és továbbra is szorgoskodtak. Dél fele jöttek a szülők a finom zsíros kenyérrel, teával és limonádéval. Volt étvágy s a csillogó szemű gyermekeink jó étvággyal falatoztak. Végül egy rövid kiértékelés, köszönetnyilvánítás és egy utolsó szabad tánc zárta ezt a különleges, élményekkel teli napot.Ennek a napnak a varázsát a sok szép, ügyes, jókedvű, életteli, csillogó szemű gyermek mellett, a sok mosolygós, büszke, segítőkész felnőtt jelenléte, az élőmuzsika és a tűz látványa, a bujkáló nap és a fenyegetően komor felhők, valamint a füstnek az illata adta meg. Arról nem is beszélve, hogy sűrű eső volt előtte is, utána is. Hittünk abban, hogy gyermekeink is imádkoznak, és a Jóistentől kérik a jó időt. Meg is kaptuk!Ez alkalommal is 300 gyerek volt a résztvevő, de most a felnőttek száma is megközelítette a százat, mivel sok szülő felkísérte a gyereket és sok felnőtt belekapcsolódott a gyerekek kézműves foglalkozásaiba. Külön öröm megtapasztalni a felnőttek nyitottságát, önzetlen segítségét, ha a gyermekeinkről van szó.Mindenkinek szeretném megköszönni a magam és közösségem nevében, hogy ilyen segítőkészen támogattak és Mindenki a maga lehetősége függvényében igyekezett segíteni. Ettől sikerült gyermekeinknek egy szép élményt, egy útravalót adni és mindenképpen jó volt újra együtt lenni! 
Balázs Teréz, tanító