„A vers olyan lelki lábbeli, amelyet mindenki viselhet.”
Ezzel a biztatással vágtunk bele a versek tanulásába, s indultunk a megmérettetésen. Ebben az évben Brassai Boglárka I. osztályos tanuló, Csutakfalváról nemcsak az iskolánk, hanem a megyénk egyik képviselője volt a XX. alkalommal megszervezett Kányádi Sándor szavalóverseny országos szakaszán, Varsolcon.A márciusi, megyei előválogatás után csak annyit tudtunk, hogy megyünk. Merre? Az már fogas kérdés volt! De nem sokáig, mert a gyors információszerzés után megtudtuk, hogy messze. Ugyanis Varsolc a Zilahot Szilágysomlyóval összekötő út mentén terül el a Szilágyságban. Május 12-én volt a nagy nap, ahová az ország 17 megyéje küldte el a kiválasztottjait. Mind ügyes, tehetséges gyermek, akik előadásában életre keltek a szavak, s már-már korukat túlszárnyaló művészi előadásmódban hitelesen tolmácsolták költőink gondolatait. Öröm volt gyermeknek, szülőnek, tanítónak együtt lenni, képviselni az otthoniakat az ország különböző, egymástól távol eső részeiről. Úgy pénteken, mint szombaton változatos, szórakoztató, de egyben tanulságos programok voltak a felnőttek, gyerekek számára egyaránt. Barátságok alakultak a gyerekek, az őket elkísérő családok, tanítók között. Nemcsak Boglárka, hanem a felnőttek számára is egy sejtelmes próbatétel, kihívás volt, amely által csak gazdagabbak lettünk, mint népmeséink hősei.Két Kányádi Sándor üzenetet hoztunk haza. Az egyik a gyerekeknek szól, amelyet a tavalyi varsolci szavalóverseny résztvevőinek üzent „… a gyerekek mondják a verset, mindegy, hogy ki írta azt.” A másik gondolat a felnőtteknek szól, s általuk a gyerekeknek is: „Aki megért, s megértet, egy népet megéltet”.Balázs Teréz tantónő.
