Egy élhetőbb bolygóért

Tudományos munka

 Proiect Educațional Județean : „Planetă viabilă pentru nepoți”Școala Gimnazială „ Móra Ferenc” Odorheiu Secuiesc Dr. Portik E. Edit PhDFráter György Általános Iskola, Gyergyóremete Jelen tanulmányban a környezeti nevelés, a környezettudatos szemlélet  hangsúlyozására tettem kísérletet, neveléstudományi keretek között. A korunkban honos gyermekkor-narratívák segítségével próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy  ebben a válságos időben milyen kihívásokkal kell szembenézni azoknak akik felvállalták a nevelés ügyét. A téma vázlatos áttekintése arra enged következtetni, hogy a környezetközpontú gondolkodás és magatartás-, a környezeti értékek tudatos megóvására törekvő szemlélet kialakításához szükség van a paradigmaváltásra, a fogalom újradefiniálására.Napjainkban a világ három összefüggő és releváns kihívással szembesül. Indoklások és magyarázkodások nélkül is tudjuk, hogy az emberiséget veszélyeztető egyik ilyen markáns probléma a nemzetközi biztonság (háborúk, migráció, pandémia stb.), a szegénység leküzdése és a környezeti fenntarthatóság. Az ember természet iránti aggodalma egyidős a természet iránti ignorálásával. Ez a problémakör nagyfokú érzékenységet, nyitottságot és egymásiránti figyelmet igényel s a kulcs maga a szemléletváltozás lehetne. Családra és iskolára egyaránt nagy felelősség hárul ezen a téren.Ha neveléstudományi dimenzió mentén vizsgálódunk, akkor elmondhatjuk, hogy a  természeti környezetben való tanulásnak, az élményszerű közös tevékenységnek nagy szerepe van az ismeretek „lehorgonyozásában” (Nahalka, 2003) és nagyban segítik a tanulási folyamatot. Ezen állításunk alátámasztására érdemes  néhány neveléstörténeti gondolkodó pedagógiai koncepcióját  megemlítenünk. Visszamenve az időben, a XVI. században élt Montaigne filozófus nevelési elmélete szerint  az igazi tudás könyvekből nem szerezhető meg, ezért a közvetlen környezet megfigyelését, tapasztalatok gyűjtését hangsúlyozta. Rosseau J.J. (1712-1778) Emil, vagy a nevelésről című írásában figyelmezteti a nevelőket, hogy a szabadban tett séták a gyermekkel jó alap lehet az ismeretek, tapasztalatok gyűjtésében. Ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy a közvetlen érzékelt valóság mennyire befolyásolja az ismeretek áramlását és rögzülését (Emil tájékozódása az erdőben..). J. Dewey már 1915-ben az élménypedagógia tárgykörébe sorolja a természettel való ismerkedést, a tudásszerzést. Szerinte az élményteli tanulás alapjai a tanulót körülvevő természeti környezetben csapódnak le (Mészáros – Mémeth – Pukánszky, 2005).  Konrad Lorenz (2019) retrospekciói alapján egy másabb perspektívából indul ki és  a szülői ház inspiráló erejét hangsúlyozza a környezethez való viszonyunk alakulásában.  Az említett pedagógiai koncepciók arról győznek meg, hogy az inspiráló, nevelő-tanító hatás, a szülőkkel, felnőttekkel  való harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolat, a természetközeli és élményteli életmód, a különböző,  növény-és állatvilágról  verbálisan rögzített textusok és  vizuális produktumok nagyon  diskurzívek lehetnek a természetszerető és természetvédő gyermek személyiségének a fejlődésében (Portik, 2016).A környezeti nevelést már sokan sokféleképpen definiálták. Környezeti nevelésről Varga (2004) szerint akkortól beszélünk, mióta tudatosult a nevelés környezeti aspektusa. Ebben az értelmezési keretben megfogalmazódott, hogy az emberek életszemléletét, életvezetési szokásait és fogyasztását kell megváltoztatni. Mindezekre azért van szükség, hogy az emberiségben tudatosuljon:  ne akarjon több erőforrást igényelni, mint amennyit hosszú távon képes biztosítani a természet számára. A hosszú múlttal de rövid történettel rendelkező környezeti nevelésnek a bevezetése az 1970-es évekre datálható és elmondható, hogy azóta egyre csak bővült, míg kapcsolatba nem került a fenntarthatóság fogalmával (Lükő, 2017).Fontos azonban kiemelnünk, hogy bármelyik definíciót vesszük szemügyre,  gyermeknek és felnőttnek egyaránt  nagy szerepe van a környezettel kapcsolatos értékeknek és érzelmeknek a kialakításában, segít  a környezettel kapcsolatos problémák felfedezésében és azok megoldásához szükséges készségek elsajátításában, a környezet megóvásához szükséges elhivatottság kialakításában, valamint a tapasztalatszerzésben. Havas (2001)  egyszerűen de sokatmondóan állítja, hogy a környezetvédelmi tudatformálás célja a környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel elősegítése. Mindezeket a célokat lehet elemezni ökológiai szempontból, pedagógiai szempontból és gazdasági szempontból. A környezettudatos nevelést és az ökológiai szemlélet formálását nem lehet elég korán elkezdeni. Kiemelném, hogy pedagógiai szempontból a környezeti nevelés és a fenntartható fejlődés  fontos üzenete nem más mint, hogy a gazdaság, a társadalom és a környezet egyetlen rendszerszemléleti folyamatba rendeződjön, miközben tudomásul kell vennünk, hogy a globális válságok nem oldhatók meg egyik vagy a másik kérdéskör túlhangsúlyozásával. Felelős pedagógusként és szülőként egyre aggasztóbbnak látom e kérdéskört. Válaszok és megoldások csakis a család, a szülői ház és az iskola kapcsolatában, szoros együttműködésében keresendők.A gond csupán az, hogy a posztmodern társadalomtudományok és filozófiák, a gyermekkorkutatással foglalkozó kutatók már jó néhányszor dekonstruálták a család és iskola kapcsolatát, és egy olyan szemléletváltást indítottak el, amely a gyermekkor jellemzőinek újragondolását, a gyermekneveléssel kapcsolatos attitűdök, szokásvilágok, a gyermek-szülő kapcsolatok eddigi előfelvetéseit megkérdőjelezik. A 20. század utolsó harmadában megjelent gyermekkortörténeti narratívák már a gyermekkor haláláról beszéltek. Az elveszett gyermekkor, (Manfred, 2020) a gyermekkor halála a 20. századvégi változó társadalmi, kulturális,  állapotok közegében olyan hívó szó lett, amely bebizonyította, hogy mennyire gyorsan  felszámolódott a gyermek és természet viszonya, a környezethez való ragaszkodása, a szabad levegőn való játék, s a szülőkkel való közös kirándulások, szórakozások háttérbe szorultak.  Különböző tudományos doktrínák nélkül is tapasztalati szinten csapódott le, hogy a túl gyorsan jött szabadság, a liberális nevelési ideológiák  (Neill, 2007) a plurális alternatív kultúrafelfogások, életstílusok annyira befolyásolták a gyermek mindennapi életét, hogy a klasszikus értelemben vett szülői és pedagógusi reakciók már nem képesek válaszolni azokra a kihívásokra, amelyek a megváltozott, sőt állandóan változó körülmények között a gyermeknevelést érinti. Ennél is tovább menve, Manfred (2020) felhívja a figyelmet, hogy a posztmodern bizonytalanság amelyben élünk, a felgyorsult élettempó, az addig megkérdőjelezhetetlen családi, iskolai, erkölcsi értékek relativizálódását erősítik. A globalizálódó világ, a kultúra átrendeződése, a képi kultúra elterjedése, a digitális demencia (Szűts 2020) mind-mind olyan tényezők, amelyek a gyermeket kényelembe helyezi és nem ad lehetőséget személyisége kibontakozására. A fogyasztói kultúra dimenziói, a gyermekeknek szóló reklámok, filmek, játékok,  - amelyeknek képi és nyelvi világa nem felnőttbarát – egy utópikus környezetet, egy álomvilágot kínálnak fel a gyermekeknek. Az e fajta interakcióból a gyermek kerül ki győztesen, mert akár az otthon, akár az iskola falai  között tengődve veszi tudomásul, hogy ez az életforma felér a jólléttel a gondtalansággal, míg ezzel szemben  a felnőttek világa rossz, disztópikus, onnan menekülni kell mielőbb, mert ezt a világot gyűlölet, közöny, cinizmus és a kemény munka jellemzi (Ellis-Giudice, 2019).  A gyermekeknek szánt  fogyasztói kultúra, a kommercializálódás veszélyezteti generációk fejlődését, ezen belül a viselkedésmódokat és nevelési elveket maradandóan megcsorbítja.   Egyre inkább beszűkült az a szociális tér, amelyben a gyermekek könnyen megtalálhatják önmagukat és boldogulhatnak. Napjainkban az oktatási rendszer is bekebelezi, teljesen átkarolja  őket, vagyis intézményesítette a gyermekkort. Ebben a kontextusban a szülő megpróbálja törleszteni adósságát, mert a cél, nem más mint kihasználni mindent a kulturális tőke elsajátítása érdekében, még akkor is ha átlépik a gyermek korlátait. A gyermekkorkutatások eredményei figyelmeztetnek, hogy ilyen irányvonalak mentén haladva felmentődnek a gyermekek a különböző társadalmi kötelezettségek alól, mint például a törődés, az ember és társai, az ember és környezete közötti  kapcsolati háló megmentése, bolygónk élhetőbbé tétele. Azt gondolom, hogy a posztmodern nevelési elvek, – amint kicseng  a fenti vázlatos áttekintésből is -  csődöt hirdettek, feladták a leckét nekünk szülőknek és pedagógusoknak egyaránt. Hogyan, merre pedagógia? Hogyan merre környezeti nevelés? Itt ezen a ponton fogalmazódik meg bennem,  hogy  a bolygónk az otthonunk, és az egyik legfontosabb feladatunk a  védelme iránti motiváció felkeltése lehet. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni,  ha idejében elkezdünk  kimunkálni a gyermekben egy erős elmét. Siegel (2020) a problémát kihangsúlyozva úgy látja, hogy csak akkor tudunk előrébb lépni, ha úgy rendezzük kapcsolatainkat, hogy minél előbb tudjuk elültetni a gyerek elméjében a személyes felelősség tudatának kialakítását. A híres neurobiológus  kutatásai által meggyőzött, hogy csakis a szív és az agy együttes hatásával lehet kimunkálni a gyermekben  egy erős elmét.  Ezt a tényt kellene felismerni minél előbb   szülőnek és pedagógusnak egyaránt.Ezen az irányvonalon haladva tovább, megállapítható, hogy a kisgyermeket már élete korai szakaszában egy olyan nevelésben kell részesíteni, amely élményszerűen fokozza a természethez való ragaszkodását és elmélyíti a környezethez fűződő viszonyát. Annál is inkább idejében kell tudatosítani bennük, hogy ők lesznek a környezeti erőforrások felhasználói és kezelői is (Patrick, 2021).A produktív környezeti nevelés jól átgondolt munkamódszerekkel, tapasztalati tudással, megismerési formákkal, konstruktív ötletekkel valósítható meg (Nahalka, 2003).  Csakis környezettudatos magatartás kialakításával és fejlesztésével, a fenntarthatóságot szolgáló megoldásokat kereső, szabad aktivitásra épülő, naturalisztikus hatásokkal operáló környezetnevelési programokkal érhetünk célt.A ma környezeti nevelése a holnap környezeti kihívásaira hívja fel a figyelmet. Ennek függvényében kell gondot fordítani az egyéni és közösségi készségek és képességek kialakítására, az Európai Unió által is meghatározott kulcskompetenciára.  A környezeti nevelés színtere lehet a család után valamely intézmény (óvoda, iskola, nevelőintézmények), amelyben pedagógiailag megtervezett, értékelt és ellenőrzött formában zajlik a tevékenység, és lehet helyszíne a tanórán kívüli tevékenységnek (Seiler – Succhi, 2007).A tanórán kívüli környezeti nevelési lehetőségek gyakran hatékonyabbak a tanórai ismeretszerzésnél. Említésre méltó színterek lehetnek:  a szakkör, terepgyakorlat (természeti, városi), intézménylátogatás (múzeum, kiállítás), kirándulás (osztálykirándulás), tábor, erdei iskola, állatkert, akcióprogramok (hulladékgyűjtés, pályázatok), vetélkedők, hagyományőrzés, jeles napok megünneplése, rendezvények szervezése, tematikus napok, témahetek és iskolakert (Fernengel, 2010). Természetesen, pedagógiai hitünk és optimizmusunk azt diktálja, hogy az iskolai tevékenységünk során az értelmi neveléssel párhuzamosan alkalmazzunk minél több érzékenyítést szolgáló didaktikai repertoárt. Nagy segítségünkre lehetnek a tematikus természetvédelmi projektek a projektoktatás keretében, a drámapedagógia eszköztára, az élménypedagógia, a pozitív pedagógia,  páros- és kiscsoportos kooperatív technikák, jó gyakorlatok, amelyek közelebb viszik a gyermeket a lokális és ökológiai problémák hatósugarához, és ezáltal fejlesztik problémamegoldó gondolkodását, kreativitását.Környezeti nevelésnek értékközvetítőnek is kell lennie. Az értékek megteremtésére, őrzésére és folyamatos átadására minden társadalomnak szüksége van. Lappints (1998) értékstruktúrájában elsőként a biológiai lét elemeire hívja fel a figyelmünket. Be kell látnunk, hogy az iskolai nevelési gyakorlat az értékek megteremtésének reprezentációs szegmense kell legyen (Portik, 2015). Az értékek megőrzésére irányuló törekvéseknek nemcsak a tudományos koncepciókban és tartalmakban kell tükröződnie, hanem a lokális társadalmi közösségek és egyének mentalitásváltozásában is. Bízom abban, hogy a pedagógusok úgy szervezik, tervezik tanulási útvonalaikat, hogy szakmai fejlődésükkel hozzájárulhatnak a gyermek környezetvédő tudatformálásához, a Föld nevű bolygónk megmentéséhez.  Már csak remélni tudom, hogy a szocializációs szcénák nem lesznek akadályok ebben az értékteremtő munkában.A tanulmány relevanciáját abban látom, hogy gazdagíthatja a nevelők pedagógiai kultúráját, életstratégiájukban és értékorientációjukban pedig változást idézhet elő. Szeretném, ha a fenti vázlatos áttekintés további munkáknak adna új perspektívát. Felhasznált irodalomEllis, B. J., & Del Giudice, M. (2019). Developmental adaptation to stress: An evolutionary perspective. Annual Review of Psychology, 70, 111–139. https://doi.org/10.1146/annurev-psych-122216-011732 látogatás ideje:2021.nov.17.Fernengel András (2010): Az iskolai nomád táborozás kézikönyve. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület.Havas Péter (2001): A fenntarthatóság pedagógiai elemei. Új Pedagógiai Szemle, szeptember. https://epa.oszk.hu/00000/00035/00052/2001-09-ta-Havas-Fenntarthatosag.html.látogatás ideje: 2021.nov.15.Konrád Lorenz (2019): A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Helikon Kiadó, Budapest.Lappints Árpád (1998): Az értékszempontú nevelési modell megalkotásának esélye és szükségessége. Comenius BT. Pécs.Lükő István (2017): Oktatás és fenntarthatóság. In: Fodorné Dr. Tóth Krisztina (szerk.): Felsőoktatás, életen át tartó tanulás és az ENSZ fenntartható fejlesztési célok megvalósítása. Pécs: „MELLearN - Felsőoktatási Hálózat az Életen át tartó tanulásért” Egyesület.Manfred Liebel (2020): Decolonozing Childhoods: From Exclusion to Dignity. Policy PressMészáros István – Németh András – Pukánszky Béla (2005): Neveléstörténet. Osiris Kiadó, Budapest.Nahalka István (2002): Hogyan alakul ki a tudás a gyermekekben? Konstruktivizmus és pedagógia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.Nahalka István (2003): Túl a falakon. Gondolat Kiadói Kör , Budapest.Neill Alexander (2007): Summerhill: A pedagógia csendes forradalma. Kétezeregy Kiadó, Budapest.Patrick Katie (2021): Hogyan mentsük meg a világot? Corvina Kiadó, Budapest.Portik E. Edit (2015): The pictorial  presentation  of the playing child’s narrative in the Cimbora children journal. In PedActa, 5.kötet,2.sz.75-82.ISSN:2248-3527.http:// padi.psiedu.ubbcluj.ro/pedacta/indexHU.htmlPortik E. Edit (2016): „Jó gyermekek – felnőtt szemmel. Erdélyi gyermekkép, gyermekszemlélet a Cimbora című gyermekfolyóirat tükrében a két világháború között (1922-1928) Doktori (PhD) értekezés, Debrecen.Seiler, A. – Zucchi, H. (2007) Kinder begegnen der Natur. ein Projekt in der Stadt Osnabrück mit Anregungen für die Kindergartenpraxis. Zürich, Bristol Stiftung; Bern, Stuttgart, Wien Haupt, 126.Siegel  J. Daniel – Tina Payne Bryson (2020): A szülői jelenlét ereje. A gondoskodás hatása a gyerekek fejlődésére és agyműködésére. Ursus Libris Kiadó, Budapest.Szűts István (2020): A digitális pedagógia elmélete. Akadémia Kiadó, Budapest.Varga Attila (szerk.) (2006): Tanulás a fenntarthatóságért. Országos Közoktatási Intézet, Budapest. 49-65... ......