Beszámoló a „Csipkefa bimbója” Hagyományőrzés a nevelés során Magyarországonés a Kárpát-medencei magyar óvodákban pályázatról. „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának...”Kodály Zoltán A Kárpát–medencei óvodafejlesztési program keretében meghirdetett pályázatra a Biatorbágyi Benedek Elek óvodával együtt pályáztunk ,hogy tovább erősítsük nem csak szakmai tapasztalatainkat, de baráti kapcsolatainkat is.Pályázatommal elsődlegesen a hagyományőrzés megjelenési formáiról szerettem volna tapasztalatokat megosztani és bemutatni azt, hogy őseink mivel is foglalkoztak, miből éltek.A hagyományőrzés rendszeres és tudatos beépítésével ,az óvodai nevelői munkába érzelmi, esztétikai, erkölcsi, ezen belül a szülőföld iránti szeretet valósulhat meg. Nem külön témaként kell alkalmazni, hanem az óvodai nevelés komplex részeként. Beépíthető hétköznapjainkba, irodalmi beszélgetésekbe, barkácsolásba, ének-zenei foglalkozásokba, mozgásos játékokba.Találkozásunk a Biatorbágyi Beneek Elek óvoda vezetőjével , Hingyíné Molnár IldikóvalGyergyóremete túlamarosi településrész két csoportos óvodájában, a Központi óvodában fogadtuk vendégül Hingyíné Molnár Ildikó , biatorbágyi óvónőt, június 3- án és 4- én.Nagyon vártuk már a találkozást, hiszen az elmúlt időszakban nem volt lehetséges a személyes találkozás.A két nap tevékenységsorában a Katicabogár csoport és a Mocorgó csoport gyermekei,Csortán Enikő és Laczkó Katalin Ildikó óvó nénik vezetésével vettek részt, a számukra felkínált tevékenységek egy tematika szerint futottak, alkalmazkodva a gyermekcsoportok életkori sajátosságaihoz, fejlettségi szintjéhez.2021 június 3- án  a Tutajozás , tutajkészítés volt a napi témánk.Kippkopp a gesztenyegyerek történetein keresztül jutottunk el a tutajkészítés fogalmához, mintegy a jelenből visszaröpülve a múltba, Remete hagyományos foglalkozását felidéző korokba.A modern IKT technológia segítségével bemutattam a gyerekeknek a tutajozást, tutajkészítést, majd barkácsolással elkészítettük a tutaj nagy és kicsi változatát. Barkácsolás közben népdalokkal szórakoztattam a gyerekeket és aki ismerte a népdalt csatlakozott az énekléshez. A gyerekek nagyon beleélték magukat a tutajkészítésbe és volt olyan gyerek is, aki elmesélte, hogy már próbált ki tutajozást édesapjával együtt.Nem maradt el a tutajozás jelenkori formáinak megidézése, saját élmények felelevenítése, mint például a gyergyóremetei Falunapok alkalmával megrendezett tutajversenyek emléke.Így építve be Remete múltjában büszkeségre okot adó elemeit a mai gyermekek közösségi tudatába.2021 június 4. Viselet, Tánc, TájházMásodik nap szemet gyönyörködtető látvány volt az, amikor reggel a gyerekek szépen felöltözve székely népviseletbe érkeztek az óvodába.A tízórait követően az iskola tornatermébe átsétálva, Rigmányi Kinga néptáncoktató közreműködésével táncház vette kezdetét. A hagyományossá vált Gyermekjáték fesztiválunk ebben az évben nem valósulhatott  meg a járványhelyzet miatt úgy, hogy a község összes óvodás gyereke részt vehessen rajta, így csak a Mocorgó és a Katicabogár csoport gyerekeivel tartottuk meg. A gyerekek járták egyedül, körben, párban. dobogtak a lábak, ragyogtak a kipirult kis arcok miközben csújjogtatót tanultunk.„ Egyik lábam gyergyai, másik magyarországi.”A táncházat követően, kisétáltunk a gyergyóremetei Tájházhoz, ahol Laczkó-Szentmiklósi Endre tanár úr várt minket a Tájház székely szobájában.  Laczkó Szentmiklósi Endre Tanár úr bemutatta nekünk a hagyományos székely szoba berendezési tárgyait, párhuzamot vonva a ma használt bútorainkkal: sarokalmárium, tulipános láda, tálas, kontyos szék…Megindító volt hallani milyen természetességgel magyarázza el a gyermekeknek a tulipán díszítőmotívumok jelentéstartalmát a festett ágyon: felfelé mutató tulipánok az élet, a lefelé hajlók a halált jelentik, mintegy utalva arra, hogy az életünk itt kezdődik, s itt is ér véget.A Tájházban megnézhettünk régi megőrzött viseletdarabokat is, melyek színét a gyermekek összehasonlíthatták saját szoknyájuk színeivel. Ezzel ismerkedve a különböző korú asszonyok szokásos viseletének jellemzőivel is.A gyerekek türelmesen, a nagyobbak közül többen szinte szájtátva hallgatták Endre bácsi történeteit. Például azt, hogy hogyan voltak elhelyezve a székek az asztal mellett és kinek hol volt a helye.  Többen most először jutottak be a település eme értéktárába. Gondolom és remélem, hogy a csoportomba járó gyerekek nagy élményekkel tértek haza és nagy örömmel mesélték szüleiknek azt, hogy milyen élményekben volt részük a nap folyamán.Nagyon jó érzés volt egy hosszú idő után újra találkozni régi  ismerősökkel. Jó volt megtapasztalni azt, hogy Magyarországi óvónők is érdeklődnek a mi tanítási formánk iránt és jó érzés volt bemutatni hagyományainkat, amit próbálunk feleleveníteni gyermekeink számára.Minden lehetőséget megragadtunk, hogy a gyermekek napjait értékkel töltsük  meg. Következetes hozzáállásunknak remélem látszott az eredménye: kiegyensúlyozott, boldog gyermekek töltik mindennapjaikat az óvoda falai között.Öröm volt látni azt, hogy a határon túli óvónő is csatlakozott a tutajkészítéshez és ö is nagy örömmel táncolt a gyerekekkel együtt és kiáltotta a csújjogtatot is.Köszönöm Hingyíné Molnár Ildikónak azt, hogy pályázott és kíváncsi volt arra, hogyan zajlik egy romániai óvodában az oktatás, hogyan vezetjük be a mindennapi tevékenységeinkbe az őseinktől kapott régi dolgokat, hagyományokat.Remélem, hogy elégedett volt azzal amit nálunk látott, tapasztalt.Köszönjük, hogy minket választott, és reméljük, hogy hamarosan újra találkozunk.Köszönettel Csortán Enikő óvodapedagógus